Égen tengő isteni fény
Oly távoli lettél
S ha a felhők fölé szemem emelém
Csak bukott angyalok tekintnek felém
Mily sivár, mily kegyetlenül édes
Ez az elhagyatott Éden
Olybá tűnt én nékem
Itt lesz az örök nyughelyi létem
Csalódnom kellett
Kivetkőznöm bőrömből
Lecsupaszítani mellem
A puha szívig, hol búvik lelkem
S hiába vágyom:
Nyugodni a fehér ágyon
Olyan piszkos lett
Oly szentségtelenné vetett
Ajkaim szomjaznak a nektárra
Drága ambrózia ajkamhoz árva
S megnyúzom magam lelkemig
Mert csak szívem ér fel az egekig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése